Maya nyolcéves
Maya nyolcéves. Csendes, gyengéd kislány, és egyáltalán nem olyan, aki ijesztő történeteket talál ki csak azért, hogy magára vonja a figyelmet. Éppen ezért dermedt bennem meg a vér, amikor egy reggel teljes nyugalommal ezt mondta:
– Apa… minden este, miután elalszol, bejön egy férfi a szobátokba.
Erősebben szorítottam a kormányt.
– Tessék?
– Nagyon halkan jár. Anya becsukja a szemét, de nem mond semmit.
Egész nap próbáltam meggyőzni magam arról, hogy csak képzelődött. De azon az éjszakán úgy tettem, mintha bevenném az altatómat, és vártam.
Hajnali 1:13-kor a hálószoba ajtaja lassan kinyílt.
Egy magas férfi lépett be, kezében fekete táskával. Odasétált a feleségemhez, Sarah-hoz, aki mozdulatlanul feküdt mellettem.
– Csak egy perc lesz – suttogta.
Sarah alig észrevehetően bólintott.
Elöntött a düh. Felkapcsoltam a lámpát.
– Menjen el tőle!
Sarah felsikoltott.
– David, hagyd abba!
A férfi felemelte a kezét.
– Uram, kérem, nyugodjon meg. Nem akarok ártani neki.
Lenéztem a nyitott táskára. Fecskendők, alkoholos törlők, ampullák és különféle orvosi eszközök voltak benne.
Aztán megláttam Sarah kulcscsontja alatt az orvosi portot.
– Mi ez? – suttogtam.
Sarah sírni kezdett.
– Limfómám van – mondta. – Nyolc hónappal ezelőtt diagnosztizálták.
Megállt körülöttem a világ.
Elmagyarázta, hogy titokban egy kísérleti kezelésen vett részt. Az ápoló éjszakánként jött, hogy én ne tudjak róla. Mindent eltitkolt, mert apám halála után már így is nehéz időszakon mentem keresztül, és nem akarta, hogy feláldozzam a karrieremet és az életemet azért, hogy őt ápoljam.
– Csak meg akartalak védeni – suttogta.
Szégyelltem magam. Miközben egész nap azon gyötrődtem, hogy talán megcsalnak, a feleségem egyedül küzdött az életéért.
– Nem lesz több titok – mondtam neki. – Ezentúl együtt harcolunk.
Másnap reggel mindent elmagyaráztunk Mayának.
– Anya rendbe fog jönni? – kérdezte.
– Mindent megteszünk, amit csak lehet – feleltem. – És te is segítettél nekünk azzal, hogy elmondtad, mit láttál.
A következő három hónapban szabadságot vettem ki, és Sarah mellett maradtam minden kezelés alatt. Voltak rettenetes napok, de többé egyetlen pillanatban sem kellett egyedül szembenéznie velük.
Aztán egy decemberi délutánon felhívta az orvos az eredményekkel.
– A kezelés sikeres volt – mondta. – Nincs nyoma aktív betegségnek. Sarah teljes remisszióban van.
Térdre rogytam mellette.
– Elmúlt – suttogtam.
Sarah sírni kezdett. Maya átölelt minket, és hosszú hónapok után először újra béke költözött az otthonunkba.
Aznap este Maya a plüssmackóját szorongatva bejött a szobánkba.
– Alhatok veletek?
Sarah felemelte a takarót, Maya pedig bebújt közénk.
Néhány pillanattal később felnézett a plafon felé.
– Apa?
– Igen?
– A Hold tényleg követi az autónkat, ugye?
Magamhoz húztam a feleségemet és a lányomat.
– Bizony, kicsim – suttogtam. – Bárhová is megyünk, mindig követ minket.
